Egy szép tavaszi márciusi napra ébredtem. A reggeli
rutin el kezdődőt fel keltem ki nyitottam az ablakokat. A meleg szél beszállt
és felfrissítette a szobám. Gyorsan elindultam le, mert hamarosan ki nyitottuk
az üzletet. Hitsugi Tara vagyok Kyoto leghíresebb jósdájának a dolgozója. 17
éves múltam nem rég és már iskolába se járok, hanem itt dolgozok már 2 éve a jósdában
a nagynénivel, mert én is jós szeretnék lenni. A családban ez generációkra
vezethető vissza anyám is jós volt, míg egy balesetben életét nem vesztette.
Minden évben meg emlékezünk anyáról. Ö is egész életében az embereken szeretet
volna segíteni. Anya 10 éve halt meg egy szörnyű tűzesetben. A házunk máig ismeretlen
okból gyulladt ki. Éppen a tavaszi Arcana fesztiválra indultunk mikor kigyulladt
a ház minket ki mentettek, de a ház összedőlt és maga alá temette anyát. Azóta
az Arcana fesztiválok anya meg emlékezésének napjává váltak. Így 10 év után már
nem sírok, ha rá gondolok, csak máig izgat az a kérés miért ö? Miért akkor? De
erre talán soha nem kapom meg a választ. A mai nap is ugyan olyan volt, mint a
többi lementem a halba hogy meg reggelizek gyorsan, mert szokásomhoz híven
mindig elalszok. Gyerekkoromban anya, míg élt nagyon sokat mesélt Arcanaról
ezerszer elmondta nekem a legendáját. A városban minden tavasszal meg tartják
Arcana fesztivált, ami a tavaszköszöntő fesztivállal egybe kötve folyik. Mivel
a tavasz a meg újulás valami új kezdete és Arcana is valami újat hozott létre azzal,
hogy meghalt. Mindig is hittem a kártyák erejében bár a jövőn kívül másról nem
tudnak beszélni. A legenda szerint önálló lelkek akik maguk választják a hordozójukat.
Hát hozzám még egy kártya se beszélt. Mikor anya meghalt a szét éget ház romjai
között meg találtam a Szerencsekereket ami furcsa módon nem éget el. Mikor felvettem
anya jelenlétét éreztem egy pillanatra.
-Tara gyere, mindjárt indulunk!-kiáltott Lara
néni.
-Megyek!-kiáltottam majd felkaptam a paklim és
elindultam le. Lent már várt Lara néni toporzékolva.
-Bocsánat.-rántottam meg a vállam.
-Semmi baj édesem, de most már gyere, indulunk a
fesztiválra.-mondta mosolyogva. Elindultunk Laura nénivel reggeli után a
fesztiválra. Hatalmas tömeg volt a kapunál mivel a fesztivált egy nagy kertben
tartják minden évben.
-Hallottam egy iskoláról ahol jósokat képeznek
magas szinten a Seiya Arcana Card Gimnáziumnak hívják. 4 éves a képzési idő és
utána elhelyeznek egy támogatójuknál. Olyan jó lenne, ha be kerülnék oda, de
akárkit nem vesznek fel.-gondolkodtam el egy percre és el szakadtam Lara nénitől.
-Lara néni!-kiáltottam. De a nagy tömegből nem
láttam ki. Mentem, hogy kimenjek a tömegből, hogy többet lássak. Egyszer csak
neki ütköztem valakinek és szó szerint le csücsentem a földre hirtelen
-Sajnálom nem figyeltem..-mondtam kedves hangon majd
felnéztem és egy szép nőt fedeztem aki kb 20-30 év között lehetett. Hosszú szőke haja
és telt csípője volt és hosszú szép ruhát viselt. A kezét nyújtotta felém. Én elfogadtam
és felálltam.
-Elnézést még egyszer.-hajoltam meg zavartan.
-Semmi baj.-mondta.
-Csak nem elvesztél?-kérdezte szelíden.
-De elvesztettem azt, akivel jöttem.-mondtam
zavartan.
-Értem akkor segítek meg keresni.-mosolygot rám.
Majd kézen fogót és elindultunk a tömegbe.
-Hogy hívnak?-kérdezte.
-Hitsugi Tara.-válaszoltam.
-Tara..milyen szép név! És hány éves
vagy?-folytatta.
-Köszönöm anyukámtól kaptam 17 éve.-válaszoltam
amin el nevette magát.
-Te aztán tudsz báni a szavakkal.-dicsért meg.
-Köszönöm! Lara néni ezt nem szép beszédnek, hanem
szemtelenségnek hívja.-nevettem el én is magam.
-Értem tehát Tia nővérével élsz?-mondta amitől meg
lepődtem és meg álltam.
-Honnan ismeri anyukám?-kérdeztem és észre se vettem,
de már a tömegen kívül voltunk egy fa alatt.
-Egy ilyen fesztiválon egy ilyen cseresznyefa
alatt ismertem meg anyukádat is.-folytatta.
-18 ével ez előtt.-mondta.
-1 ével a születésem előtt?-csodálkoztam.
-Anya nem is mesélte hogy, ismerte magát. Sosem mesélt
magáról.-mondtam.
-De ö te rólad nagyon sokat mesélt.-mosolyogott
rám.
-Mondja csak az apukám ismerte?-kérdeztem. Erre
csak meg rántotta a vállát és leült a fa alatt lévő székre.
-Gyere, ülj le mellém.-mondta. És én így is
tettem. Egyszer csak nagy fények kezdtek villodzani a tömeg irányából.
-Itt van..-suttogta.
-Ki?-kérdeztem ijedten. Pár perc múlva egy nagy villanás
és egy hatalmas robbanás rázta meg a földet. Én azonnal felpattantam.
-Lara néni!-kiáltottam fájdalmasan mert nagyon
aggódtam miatta és menni akartam de meg ragadta a kezem.
-Ne Tara!-mondta.
-Ez csak illúzió!-folytatta.
-Mi?-kérdeztem idegesen.
-Tara én azért jöttem, hogy..-elhal a hangja.
-Én..én tudom, hogy halt meg anyukád!-mondta fájdalmasan.
-Én is tudom meg éget egy tűzesetben!-mondtam már
könnyekkel küszködve.
-Tara!-rántott vissza a székre a szeme vörösen izzott
és világított. Nem tudtam mozdulni mintha az egész testem meg fogta volna.
-Nem akarlak erőszakot alkalmazni...-mondta majd a
szeme újra elhalványult és a testem újra mozgott.
-Ez mi volt?-ijedten kérdeztem.
-Ezt később a lényeg az Tara anyukád nem
mindennapi ember volt! Emlékszel a történetekre? A legendára. A legendára amit
Arcanarol és a 78 lapról mesélt neked mindig és a démonokról? Anyád mélyen hit
ebben nem véletlenül.-mondta komolyan.
-Tudom..-sürgetem mert a tűz egyre nagyobb lett.
-Tara amit mesélt mind valóság!-mondta de ezen ki
akadtam és el kerekedet a szeme.
-Mi??-kiáltottam.
-Anyukádat démonok ölték meg..-mondta.
-De miét?-nem bírtam már tovább vissza fojtani
a könnyeket meg indultak a szememből.
-Miért sírsz?-kérdezte és végig simítót könny
ásztata arcomon.
-Nem akarom Lara nénit is el veszíteni!-mondtam sírva.
-Nem fogod! Tara biztonságba vannak! Ez csak egy illúzió
amit ők kreáltak.-mondta.
-De miért? Ki vagy? Ki volt anya, hogy meg kellet
halnia?-kérdeztem a könnyeim törölgetve.
-Anyád egy Elemi tarot használó volt!-mondta.
-Én is az vagyok és te is az vagy! Annak a
társaságnak a tagja volt, aminek én is a Seiya Arcana Cardnak.-mondta.
-A jós képző iskola?-kérdeztem vissza meglepődve.
-Igen anyád évekig tanult ott és harcolt a démonok
ellen.-válaszolt.
-Nagyon erős volt, de a vesztét a szívében lévő kedvesség
és szeretet okozta. Azon a napon mikor a tűz volt egy démon gonosz energiákat
gerjesztett és felgyújtotta a házat és anyád ki mentet titeket a
Szerencsekerékkel, de a szerencsének két oldala van. Azt kérte tőle, hogy
mentsen meg titeket míg ö a mérleg másik
oldalát választotta. És így ti is meg menekültettek és a kártya hatalmát se
kaparintotta meg a démon.-mesélte.
-Mint Arcana.-montam a döbbenten. Nem akart el
jutni az agyamig ez az egész. Sokkos állapotba figyeltem az arcát.
-Igy van!-mosolygott rám hogy meg nyugtasson.
-De mi közöm nekem ehhez?-kérdeztem.
-Tia hagyott valamit neked! Tudod a Tarot kártya öröklődik
mert legtöbbször a használó gyerekeinek a lelke is olyan lesz mint az eredeti használóé.
Anyukád a Szerencsekereket a családja örökségét hagyta rád.-mondta majd meg
fogta vállam.
-Bizz magadban Tara ne sirasd, hanem örülj hogy
anyukád ilyen hős volt. Míg élt sok gonosztól szabadította meg a világot velem
együtt.-biztatott.
-Soha ne ad fel a reményt!-mondta.
-De most mi lesz?-kédeztem.
-Nos ezt neked kell el döntened nem kötelez senki
rá de te vagy az egyetlen aki tovább viheti anyukád örökségét.-mondta.
-De a kártya, otthon van a paklim..-ekkor előhúzta
a ruhájából a kedvenc kártyám és oda adta.
-Tényleg van lelkük a kártyáknak?-kérdeztem majd
nyeltem egyet.
-Csak nem félsz?-mosolyodott el.
-Nem tudom, mit kellene tennem?-válaszoltam.
-Tudni fogod, csak huny le a szemed és koncentrálj,
hogy a kártya nyugvó lelkét előhívd.-mondta majd le hunytam a szemem.
Koncentráltam percekig majd egyszer csak eltűnt minden köröttem nem halottam a
zajokat és a meleg tavaszi szelet se éreztem már és mikor felnyitottam szemem
egy fehér szobában voltam egyik sarokban én a másik oldalon pedig egy kislány,
aki nagyon sírt. Oda mentem hozzá és leguggoltam, hogy meg vigasztaljam, de
mire oda értem eltűnt és egy alak jelent meg előttem. A homlokán egy furcsa jel
volt, egyik kezében egy mérleg a másikban egy kerék. A szeme be volt kötve.
Némán állt előttem. Felismertem a szimbólumokat rajta.
-Te vagy a szerencsekerék lelke?-kérdeztem. Ekkor eltűnt
a szemkötő és kinyitotta a szemét.
-Te vagy Tia lánya, Tara nem igaz?-kérdezte.
-Igen.-mondtam.
-Miért jöttél? Itt nincs amit keresel.-mondta
makacsul.
-Nekem azt mondták te tudsz segíteni, hogy én
segíthessek másoknak.-mondtam akaratosan.
-Miben segítsek?-kérdezte.
-Legyőzni a démonokat!-mondtam határozottan. Ekkor
el tűnt és a hátam mögött termet a kezeiből eltűnt a mérleg és a kerék.
-Mi a célod az életben?-súgta a fülemben.
-Én..én..-motyogtam zavartan mert egyenlöre még
tényleg nem tudtam mi legyen.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Én meg akarom találni anyám gyilkosát.-nyögtem
ki. Erre csak el röhögte magát.
-Zavarodott vagy és csalódott csak bosszút akarsz
állni a helyet hogy tovább lépnél.-mondta nevetve.
-Te ezt nem értheted!-förmedtem rá újra a
könyeimmel küzdve.
-Mit akarsz valójában? Addig nem segíthetek!-mondta
komolyan majd megint előttem termet.
-Nos?-kérdi megint. Egy kicsit probáltam le
nyugtatni magam. A fejemben ezer és ezer dolog süvített végig.
-Nekem van időm! De te neked nem sok.-mondta
szarkasztikusan.
-Kérlek agy erőt ehhez a harchoz! Ígérem utána meg
kapod a választ!-mondtam amire el mosolyodott.
-Megegyeztünk! De nem biztosíthatom a teljes
hatalmam csak egy részét, mivel míg nem kapom meg a válaszom nem szinkronizálódhat
a lelkünk.-mondta majd kezet nyújtott. És én bele csaptam egy kis habozás után.
-Rendben!-mondtam majd el halványult és fel
ébredtem. Újra ott állt előttem az a nő.
-Na?-kérdezte.
-Semmi meg van, azt hiszem.-mondtam.
-És most mit tegyek?-kérdezte.
-Ö ott van segit neked!-monta. Felálltam és meg
szorítottam a kártyám. Éreztem a közelségét ott volt a fejemben.
-Itt vagyok Tara készen állok na és te?-mondta mosolyogva.
-Én is!-mondtam elszántan. Majd a testem izzani
kezdett.
-Készen áll!-mondta mögöttem a nő.
-És magát hogy hívják?-kérdeztem a nőt.
-Illuminia vagyok! De hívj csak Lizinek.-mondta
mosolyogva. A távolba a tűzből egy hatalmas lángnyelv csapot fel majd ki lépet belőle
egy másik női alak.
Veszélyes aurát árasztott.
-Ö egy démon?-kérdeztem.
-Igen az!-mondta a bennem lévő lélek.
-Egy elég veszélyes szörnyet küldtek
ránk!-vicsorgott.
-Vele anyád is sokat harcolt így ismerem.-mondta.
Ekkor egy erő hullám ment végig a testemen és egy szép hosszú egybe részes ruha
lett rajtam és egy virágos saru meg a hajamba is virágok.
-Menő!-mondtam mi közben végig néztem magamon. Mellém
lépet Illuminia is az új szerelésében a kezében egy irdatlan nagy jogar fején
egy nagy korona a haja földig ért és szép bársony vörös és arany ruha volt
rajta.
-Segítek neked!-mondta.
-Mit tegyek?-kiáltotam a bennem lévőnek.
-Harcolj.-mondta könnyedén. Mintha az olyan könnyű
lenne.
-De hogy?-akadtam ki. De nem volt időm ki találni,
mert a nő a levegőben fel emelte a legyezőjét és az alatta tornyosuló tűzből ki
csapot egy tűz csóva és felénk száguldót.
-Gyerünk!-pattant bennem és kezem magától
mozdultak és meg ált a tűz a kezem előtt.
-Nem hagyom, hogy az első harcban elveszítsem a szerencsétlen
partnerem!-nyögött bennem vigyorogva.
-Mikor rá eszméltem mi történt a kezemből
fénycsóva tört ki és eloltotta a tüzet.
-Ügyes.-moslygot a démon.
-De nem elég jo!-mondta majd nagy gyorsasággal el
kezdett száguldani felém. Perceken belül előttem aztán cikázni kezdett
köröttem.
-Lassú vagy!-vigyorgott közben.
-Olyan idegesítő vagy!-morogta bennem a lélek.
Majd kezeim széttárta és egy nagy hullám félre lökte a démont.
-Illuminia menj oldsd el a tüzet én foglal... -de
nem tudtam be fejezni a mondatott, mert a démon hasba rugót és elvágottam kb 3
métert arrább a tűz felé.
-Ne szemtelenkedj te kis szaros.-termet felettem.
Majd bele vágót a vállamba.
-Azt hiszed le győzhetsz? Anyád se tudott akkor te
hogy tudnál nem is tudod használni az erejét. Szánalmas vagy!-sértegetett de
nekem elegem lett.
-Hagyd abba!-kiáltottam és a hangommal a szemem is
felizzott és a démon el vágódott a tűzbe.
-Ahh.. -keltem fel és a kezemhez kaptam.
-Auu...ez vérzik!-ijedtem.
-Ez csak vér.-morgott bennem.
-Lehetnél együtt érzőbb!-mondtam. De ö csak a
szemét forgatta.
-Még nincs vége!-mondta és tűz gomolyogni kezdett.
-Bolond kislány!-emelkedet ki a tűzből és körötte
száz és száz éles tűz csóva áramolt mint a polip lábai. A következő pillanatban
lángok körbe fogott minket.
-Nem menekülsz!-kiáltott majd a csápok fölöttem összecsukódtak.
Egyszer csak Iluminia jelent meg ott és a teste nyelte el a tüzet.
-Mit csinálsz?-kiáltottam rá.
-Nem hagyom, hogy te is úgy végezd, mint a legjobb
barátnőm..-nyögte a fájdalomtól.
-Nem fogod!-mondtam. Lehunytam a szemem és
koncentráltam a Szerencsekerékre. A bennem zavargó gondolatokat elcsitítottam
és csak arra koncentráltam, hogy meg mentsem Iluminiát. Mikor ki nyitottam a
szemem az újra felizzott és a testem is fénylett.
-Ez az érzed!-kiáltott fel bennem a hang.
-Most enged, enged rá, szabadítsd rá!-kiáltotta.
-Igen! Tűnj innen kiáltottam és a tüz szerte
foszlott a levegö meg fagyot és egy hatalmas fény hullám el csapta a démont.
-Te kis!-majd egy tűzcsóvában eltűnt és újra a
forgatag közepén találtam magam. Újra a rendes ruhám voltak rajtam és ott állt mellettem
Illuminia.
-Mi történt? Csak egy álom volt?-kérdeztem
értetlenül.
-Nem ez mind meg történt! Sajnos.-mondta.
-De hogy hogy itt semmi nyoma?-kérdezte.
-Ez egy alsóbb rendű démon volt nincs, igazi
alakja csak abban a dimenzió síkon tud létezni a hol az előbb
harcoltunk.-magyarázta.
-Ahh ak Lara néninek szerencsére semmi baja
sincsen!-könnyebbültem meg.
-Igen!-mondta.
-Tessék ezt vissza adom!-nyújtottam a kártyát
Illuminiának.
-Nem! Ez a tiéd!-mondta.
-És mi lesz a lélekkel?-kérdeztem.
-Ö már hozzád tartozik.-mondta mosolyogva.
-Mond nem jönnél el az iskolába?-kérdezte.
-Én? De..-hebegtem.
-Ott megtanulnád, hogy bánj és kezeld benned lévő
lélekkel.-mondta.
-És sok hozzád hasonlóval járhatnál egy
iskolába.-folytatta.
-De már második fél év van...-motyogtam.
-Én vagyok az iskola igazgatója és meg oldom. Az
iskola nyáron is működik. Mivel ráttok az év minden napján szükség lehet. A
démonok bármikor támadhatnak.-biztatott.
-Rendben!-egyeztem bele aztán.
-Holnap jövök érted a házatok előtt foglak
várni.-mondta majd elment. Láttam ahopgy el tünik és azon merengtem, ami nem
rég történt velem.
-Tara te hova tűntél halára aggódtam magam!-szolt
Lara néni előttem.
-Jaj annyira féltem!-kiáltottam és mosolyogva át
öleltem. Otthon egész este ezen az Arcanas dolgon, a démonokon, és anyán
gondolkodtam.
-Ne törd ennyire a fejed, mert az enyém kezd már meg
fájdulni!-nézet vissza rám a lélek.
-Te hogy kerültél ki?-pattantam fel.
-Nem kerültem ki csak látomás vagyok!-nevetett
majd leült az ágyam szélére.
-Mond csak hogy hivnak?-kérdeztem kíváncsian. A
fejét az ablak felé fordította és elgondolkozott. Percekig ültünk először azt
hittem meg se halotta a kérdést, de ekkor meg szolalt:
-Nem tudom..-motyogta amin ki akadtam.
-Hogy hogy nem tudod a saját neved? Minden élőlények van
neve!-förmedtem rá.
-Hát engem az évezredek során csak Szerencsekeréknek
hívtak vagy, sehogy mert minek beszélgessen egy lélek darabbal. Én Arcana egy
része vagyok. Akkor születem mikor összetörte a lelkét. Csak az erőm kell neked
nem a nevem és most aludj.-mondta majd eltűnt. És ekkor kezdtem azon gondolkodni,
hogy milyen rossz, magányos és szomorú élete lehet egy ilyen lélekdarabnak
lenni. Az álom lassan elnyomott
